Eddig nem tudtam mihez kötni azt, hogy "fur-fang". Ha belegondolunk elég vicces egy szó. Eleinte azt hittem Fruról ("E" egy kétlábú barátosáról) van ilyenkor szó. Aztán gondoltam arra is, hogy valamit rosszul hallok és ez tulajdonképpen egy fura fa hang. Persze ebben nem láttam sok értelmet... Mindegy. Mára már tudom, hogy ez a FUR-FANG nem is egy ferdeszemű dolog, hanem az, amikor Anyáék kitalálnak egy dolgot, amivel túljárnak az agyamon.

Tegnap ugyanis az történt, hogy elvittek sétálni. Huhh... hááhhhh... hát az valami iszonyú maraton volt. A nagy zöldön jól megfuttattak és állandóan kierpült a kezükből a frizbi, aztán meg egy kerülő úton jöttünk haza... Meg kell hagyni hulla fáradt voltam amikor végre megérkeztünk.

Ekkor jött a furfangos csel második része: Már ott állt az a nágylábú múanyag, amin régebben enni szoktak és ott voltak a szerszámok is. Azok a fogas szerszámok, amivel tépni szokták a gyönyörű bundámat. (Én nem is tudom ki és mikor tette oda azt az asztalt, mert mielőtt elmentünk, tutira nem állt ott.... lehet, hogy valaki titokban összeállította? Vagy csak annyira fel voltam dobva a piros hosszú vezetőmtől, hogy nem láttam és nem is hallottam... Lehet, hogy elkerülte volna a figyelmem? Atya ég! ÖregSAM.)

No, lényeg a lényeg: "E" felkapott és rátett a fehérműanyagra. "E" szerint már eléggé súlyos vagyok és nem esett neki valami jól emelgetni (vagy emlegetni?) engem, de azért még elbír és mondta, hogy ne izguljak.

Aztán elkezdték. Anya jobbról, "E" balról... és csak fésÜLtek és FÉSÜltek én meg olyan fáradt voltam, hogy nem is érdekelt, csak eldőltem és hagytam magam....

Gondolkoztam rajta, hogy elszundítok, de azért a kutyabecsületem nem engedi, hogy csak így egyszerűen megbékéljek esküdt ellenségemmel a FÉSÜVEL... Így hát az elején próbáltam ellenállni, majd végül megadtam magam. Szerintem egész szép lettem.

Figyellek! :)