Simi-Samu-Sámuel

Samuról, a "nagyon ígéretes" Bearded Collie mindennapjairól.

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

2009.04.13. 20:38 Simi-Samu-Sámuel

HÚS-véti túra

Ma nagyon - nagyon - nagyon érdekes napom volt. Reggel jöttek Hanka Pankáék a saját zörgősükkel. Apáék nagyon pakoltak és nagyon csomagoltak. Anya csinált kenyérközött-husit, amit E-jék "szenyvicsnek" hívnak... Én mondtm Anyának, hogy nekem ne pakolja semmi közé a husit, csak úgy csúsztassa szép finoman a mancsom közé... de nem bírtam rávenni. Azt mondták "HÚS-véti túra lesz ma". Hát HÚS az nem volt. Ahogy már  az előbb is mondtam, de azért nagyon jó volt ez az egész... ez aaaa... TÚRA.

Nah, szóval, betettek Apáék a saját négykerekű zörgősünkbe és utaztunk... Eleinte eléggé izgatott voltam, mert nem nagyon értettem, hogy mi a lényeg. Nyalogattam E-t és N-t is. Örültek... :) Mikor már télleg sokat utaztunk és télleg sok táj elment mellettünk, végre kiszálhattam. :) Eleinte a pirosomon húztam E-t, aztán elengedtem, mert láttam nem nagyon bírja a tempót... és akkor tudtam rohangálni, meg szimatolni, meg rohangálni, meg ugrálni, meg rohangálni, meg rohangálni JAH! És ha még nem mondtam volna: olyan jót rohangáltam, hogy csak nah... 

Sokat mentünk fel, meg le és egyszer csak egy nagy kavicshoz értünk... nem is kavics volt, hanem inkább egy nagy kó... a Likas kő. Télleg likas volt! Majdnem mindenki át is kúszott rajta! :) Persze én nem :(

Apát (a kétlábút) próbáltam lehúzni a szikla tetejéről, de Ő ragaszkodott hozzá, hogy csinál még egy nem-mozgó képet. Így maradtunk.

Láttunk egy eleinte rejtőzködni próbáló gyíkot is. Illetve én nem láttam... :( A többiek nem is szóltak, csak bámulták, aztán amikor odarohantam, elrohant az a kis hüllő...

Jó sokan voltunk, de természetesen mindíg én vezettem a csapatot! Legtöbbször előre rohantam, aztán meg visszaszóltam nekik, hogy "tiszta", jöhetnek... Volt egy két fura ismeretlen szag, ami miatt szükségesnek éreztem az óvatosságot!

Volt egy-két meredek helyzet is...

Hanka-Panka néha elfáradt, kétszer fel is ült S és Apa vállára. Gondoltam csendben hallgatok, miellőtt felültetik rám is!

Azt monták, előző életemben biztos -g voltam. Hiába magyaráztam, hogy sehova sem akasztottak fel és sehol sem LÓgtam, és egyáltalán azt sem tudom, mi az, hogy "előző élet", de Ők váltig állították, hogy nagyon ügyesen ugratok. Szinte szárnyalva suhantam át a nagy fák fölött, amiket valaki az utunkba döntött... Nem tudom, hogy ez a g tud e repülni...   de nézd csak! Nekem a lenti képen mind a négy lábam a levegőben van! :)

MIkor felértünk a legmagasabb részre, akkor már kicsit nekem is jól esett a szusszanás. Ettünk, ittunk, pihiztünk, aztán irány tovább!

Képzeljétek! Majdnem beleestem a patakba (elég magasról...), mert egy kistermetű rövid szőrű nekemrontott. Nem is értem mi baja volt velem... egyszerűen csak nekemjött... én meg kergetőztem vele körbe körbe, aztán mondom... majdnem beestem... úgy kellett visszakapszkodnom a meredekről... Asszem kicsit megijedtem... asszem...

Irtó mozgalmas volt ez a nap, hazafelé már kicsit el is feküdtem a zörgősben. Örülök, hogy Apáék elhoztak. Remélem hamarosan megyünk megint!!

 

Szólj hozzá!

Címkék: család kutya séta kirándulás samu erdő hanna


A bejegyzés trackback címe:

https://samuvagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr351063053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.