A hétvégén nagy volt megint a sürgés-forgás a kertemben. Jöttek mentek a kétlábú "rokonaim" Anyáék mindig ezt a szót használják a legtöbb kétlábúra, aki jön hozzánk, jah, meg van még egy: a BARÁTOK. Persze a kettő között érezhető a különbség, és ezt most már én is simán kiszimatolom.

Mint ahogy azokat a finom illatokat is, amiket a kertemben gőzöltek a nagy fekete tálban. Valami: bog-rácsos. Nem tudtam kiBOGozni ezt az egészet, ugyanis rács nem volt sehol... ők mégis így nevezik....

Minden esetre Anyának mindig sikerül ebből a fekete valamiből finomságot kiszedni, amit a "rokonok" és barátok táljába rak. Apa is sokat segít ilyenkor és forróságot csinál a fekete valami alá. Érdekes ez a meleg... én is szoktam érezni, amikor elsuhanok mellette... persze "E" mindig felsikkant, hogy "Jajj meg ne égj!." Azt még nem derítettem ki, hogy ez mit jelent, de "E" szerint jobb, ha erre nem is kerül sor soha... Állítólag Szőr Douglas (a haverom) már egyszer pórul járt így. Ráadásul pont a mi kertünkban... nem emlékszem rá, de aszongyák, akkor még kicsi voltam....

Nah, de visszatérve a hétvégére: mentek ám egész nap a történések. Énekeltek a kétlábúek és "E" kapott egy tortát amin égett a tűz. Próbáltam mondani neki, hogy oltsa már el, de ő csak várt és várt... aztán amikor vége lett az éneknek végre megemberelte magát. Kapott pár színes zörgős csomagot, amiről letépte a papírt, de nem csoda, hogy nem kellett neki... megkóstoltam... tényleg hülye íze volt... bezzeg ami a papírban volt, azt rögtön bevitte a házunkba... szép....

No, röviden ennyi most, mert nem nagyon tudom átméterezni a képeket, amiket Apa gyártott és így meg már kezdem azt érezni, hogy sok a duma...

Pedig NEKED UGATOK HAVER!!!!!

Vauuuuuúúúú