Szeptember 6-án nagy dolog történt velem. Akkor elújságoltam ám mindenkinek. Írtam levelet Anyának (mármint az igazinak), meg Apának (ugye nem kell mondanom!), no meg a pesti haveromnak is (Szőr Dáglesz).

Ha akarod, most elolvashatod.

Kicsit hosszú, de nem hagyhattam ki semmit a Nagy Nap történetéből. 

Hello Douglas!

Képzeld, nagy hírem van!

Gazdiék hetek óta nyaggatnak és mindenféle idióta dolgokat kell csinálnom.

Ilyenekkel izélgetnek, hogy ül, meg áll, meg hozzám.

Na jó, nem mondom, rengeteg jutifalit kapok.

Aztán meg úgy vagyok ezzel az egésszel, mivel látom mekkora nagy szenzáció nekik, hát megcsinálom. Nekem aztán mindegy. Had örüljenek.

Ráadásul vasárnaponként elvisznek egy helyre, ahol rengeteg négylábon járó van.

Kicsik, nagyok, szőrösek, kevésbé szőrösek.

Ők asszem Kutyasulinak hívják.

(Most már biztos, hogy én is kutya vagyok!)

Valami ilyesmit mondtak, hogy szocialistázódjak.

Vagy szocializálódjak?

Nem tudom, már nem nagyon emlékszem.

Na mindegy. Egy-kettővel összehaverkodtam, bár fajtatesó nem volt köztük.

Ott aztán valami szalaggal elkerített helyen kellett körbe-körbe futkosni.

Aztán megállni. Aztán futkosni. Aztán megállni.

Jaj, én azt nagyon nehezen viseltem. Soha nem engedték, hogy leüljek.

Folyton csak ááááááálll, meg megint csak ááááálllll, meg samumondtammárhogy ááááálllllll.

Közbe meg állandóan a fogaimat nézegették. Mire volt jó ez az egész???

Kicsit untam a banánt.

De aztán rájöttem, ha megcsinálom amit kérnek, kapok egy valag jutifalit, meg hamarabb is végzünk.

No, de szeptember 6-án kiderült, mire ez a nagy tanítgatás.

Kimentünk egy hatalmas területre, ahol rengeteg négylábon járó volt. (szóval kutya)

Gazdi azt mondta ez valami CICA. Vagy CIB.

Ja, nem! Már emlékszem! CAC

Itt is volt szalaggal elkerített rész. De nem ám egy, sokkal több.

Na, gondoltam biztos itt kell majd megmutatnom mit tanultam.

Aztán megmutattam.

Huhúúú, volt ám nagy felhajtás. Valami kedves idegen mondta, hogy mit csináljak, én meg apával (mármint a GazdiApával) mindent megcsináltam.

Aztán odahívott minket, nézegetett, simogatott, és megnézte a fogaimat. (Na, ez is a fogaimat!)

Asszem elég jól sikerült a mi kis bemutatónk.

Gazdiék (mind a négyen) nagyon büszkék voltak rám.

Sokan oda is jöttek és nézegettek, meg ilyeneket mondtak, hogy de szép vagyok, meg milyen okos vagyok, meg hogy milyen ügyes vagyok.

Kaptam valami szalagot is. Fehéret. Azt hallottam, az jó!

Aztán apa (tudjátok, a GazdiApa) lobogtatott valami papírt, amire mindenféle fel volt irogatva.

Megjegyeztem, mert vagy tizenötször elolvasta.

Szal a papíron ez állt:

„7 hónapos, jó méret és csontozat, típusos fej, sötét szemek, jól tűzött fülek, jó pigment, jó harapás. Igen ígéretes testfelépítés, jól hordott, jó hosszúságú farok, jól szögelt végtagok, párhuzamos lábállások, szép mozgás. Kölyök BIS-re javasolt. Kölyök osztály: Nagyon ígéretes."

Na, nem nagyon értettem, ennek miért örülnek annyira. Tudtam én, hogy jól nézek ki.

Eddig mindenki azt mondta.

Aztán vettünk, valami füzetet és abba jól beleírattuk az elért eredményt.

Na gondoltam mára ennyi. De tévedtem.

Délután még egyszer körbe kellet futnom egy másik helyen, de akkor nem csak én voltam ott, hanem még legalább nyolc másik kutya is.

Voltak ott serlegek, meg rengeteg kutyakaja.

Na, de én akkor már nagyon untam az egészet. Nem nagyon volt kedvem semmihez.

Inkább leültem, nézelődtem, ismerősöket kerestem. Nekem aztán mondhatták, hogy ááááálllllll!!!!

Aztán egy idegen (ez nem volt kedves), kiválasztott három kutyát, és azok kapták a serleget, meg a kutyakaját.

Én meg csak néztem. És én? Én meg semmit?

Azért a Gazdi megdicsért, és azt mondta nem baj, majd legközelebb. (Úr Isten, legközelebb??? Mikor? Hol? Hányszor?)

Meg azt is mondta, hogy nem is voltak szépek azok a kutyák amiket kiválasztottak.

Na mindegy, legközelebb majd a Gazdi lesz a bíró, és akkor ő biztosan engem választ majd. (Bár nem tudom, ilyet lehet e csinálni.)

Ja és képzeld, volt egy ember, aki odajött és azt mondta, nem tudja hova tette a bíró a szemét.

Hát azt mi se tudjuk, de legközelebb majd megkeressük neki!

Megkértem gazdiékat küldjenek képet is a nagy napról, hogy Ti is láthassátok milyen ügyes voltam.

Amúgy jól vagyok, minden klassz! Jól érzem magam, mert nagyon odavannak értem. Képzeljétek, azt mondták építenek nekem egy házat, mert a régi kicsi lett. Bár nem tudom mi a fenének, eddig se mentem be, meg aztán ott van a nagy ház, oda beengednek.

No majd jelentkezem.

Ölel, mindenkit: Samu